Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke (1992) műemléképületként tartja nyilván. A falutól nyugatra húzódó Alsó erdőalja nevű mező közepén, 656m tszf. magasságban, Vermed-pataktól délre, magányosan áll. Építési ideje ismeretlen. Köpeczi S. József (1929) XV. századinak véli. Két magas, keskeny, felül inkább háromszögben, mint csúcsívben végződő kő ablakkeret, és leszelt ívű késő gótikus ajtókeret van az épületen. A hagyomány szerint a kápolnát Tankó Margit építette 1661-ben. Ez a hagyomány valójában onnan is eredhet, hogy a kápolna Tankó birtok mellett áll.

A hagyomány által őrzött időnél azonban régebbi lehet, mert ajtókerete és ablakkeretei is a gótikus kor alkotásai.

A legenda szerint Tankó Margit fia az Olt vízére hajtotta itatni állatait, amikor meghallotta a félrevert harangokat, a lármát, a kiabálást, a jajveszékelést. Majd látja, hogy a tatárok felgyújtják a falut. A vízparti nádasban rejtőzött el, hogy túlélje a veszedelmet. Ugyanakkor édesanyja jajveszékelve rohant az Olt felé, hogy fiát megkeresse és megmentse. Hosszas keresés után rátalált. Most együtt rejtőznek el. Együtt imádkoznak Szent Margithoz, az édesanya védőszentjéhez segítségért, és megfogadták: - hogyha megszabadítja őket a veszedelemtől, azon a helyen kápolnát építenek tiszteletére. Amikor a tatárhorda elvonult, előmerészkedtek a rejtekhelyükről és látták a falu üszkös romjait, a házak omladékát. Csak ekkor fogták fel igazán, milyen nagy veszedelemtől szabadította meg őket Szent Margit. Ígéretüket betartva, 1661-ben megépítették a kápolnát, amely többszöri javítás után ma is áll.

1823-ban teljesen romos állapotban volt. Püspöki sürgetésre Henter János „kápolnabíró” megjavíttatja.

A kápolna különleges, sõt rendkívüli értéke volt a szárnyas oltár, mely 1944 után a többi berendezéssel együtt,  teljesen elpusztult. E szárnyas-oltár részei: a predella, a képes szekrény és a szárnyak voltak. A szárnyképeken Szent Erzsébet, Szent Borbála, Szent Ilona, Szent Veronika és Szent Ágnes volt látható. Nagyobb méretei alapján arra következtettek, hogy nem a kápolna részére készült, hanem a plébániatemplom mellékoltára lehetett.

Falfestmények is vannak a kápolnában, melyek korát a XIV. század harmadik negyedére teszik. Ma ez a falkép a Csíki-medence eddig ismert legnagyobb középkori falképe. Két töredékes jelenet ismerhető fel rajta: 1./ „Vir Dolorum” - A fájdalmak férfia (Szenvedő Krisztus két oldalán Szűz Máriával és Szent Jánossal), 2./ „Anuntiatio” - Az angyali üdvözlet (Az angyal és Szűz Mária). - Ezen kívül jobb oldalt, ahogy belépünk a kápolnába, van egy kisebb falfestmény: „Töviskoronás Krisztus-fej.”

Ezeket a falfestményeket 2005-ben szakemberek, hosszas és türelmes munkával, teljesen felújították.

Vass Zoltán-István,
szentszéki tanácsos, főesperes, plébános